Főoldal › Gondozás › Madárpók tartása
Madárpók tartása kezdőknek – terrárium, etetés, veszélyek
Frissítve:
A madárpók a legkevesebb helyet és a legkiszámíthatóbb rutint igénylő egzotikus kedvencek egyike – de nem simogatós állat, és nem mindegy, melyik fajjal kezded.
A madárpók (pókszabású, nem rovar) egyre népszerűbb terráriumi állat: csendes, nem szaglik, heti egy-két etetéssel is beéri, és egy jól megválasztott fajjal évekig, akár évtizedekig együtt élhetsz vele. Ugyanakkor félreértett állat: sokan azt hiszik, hogy simogatható, pedig a legtöbb faj stresszként éli meg a kézbevételt, és van, amelyik ilyenkor mérgező szőrszálakat rúg szét vagy harap. Ez az útmutató sorra veszi, milyen terrárium kell, mit egyen, mennyire veszélyes valójában, és melyik faj a legjobb választás elsőnek.
Mekkora terrárium és milyen aljzat kell egy madárpóknak?
A legtöbb kezdőknek ajánlott, talajlakó madárpókfaj számára egy 20-30 literes terrárium bőven elég – a szabály nagyjából az, hogy az alapterület a póklábfesztávolság 2-3-szorosa legyen, magas terráriumra NINCS szükség. Ez fontos biztonsági szempont is: a madárpóknak viszonylag törékeny a potroha, és egy magasabb terráriumban egy sikertelen mászás/esés akár halálos sérülést is okozhat, ezért a talajlakó fajoknál inkább a szélesség, mint a magasság számít (a berendezéshez hasznos alapok a terrárium alapok kezdőknek cikkben is megtalálhatók).
Aljzatnak a legtöbb faj kókuszrostot vagy tőzegmentes terráriumi talajkeveréket kedvel, 5-10 cm vastagságban – az ásó/bújó fajoknál (pl. curly hair, kobold madárpók) vastagabb réteg kell, hogy odút tudjon készíteni. Kell egy búvóhely (félbevágott virágcserép, kéreg) és egy sekély vízcsésze is, még akkor is, ha a madárpók ritkán látszik inni – a párologtatás segít a páratartalom fenntartásában.
Mit egyen a madárpók, és milyen gyakran etesd?
A madárpók ragadozó, élő rovarral kell etetni: tücsök, dubia csótány vagy lisztkukac a leggyakoribb választás – az élő rovarok beszerzéséről és biztonságos adagolásáról a hüllő etetése élő rovarokkal cikkben is olvashatsz sok hasznos alapelvet, ezek a legtöbb ponton a madárpókra is érvényesek. Fiatal, növekvő példányt hetente 2-3 alkalommal, felnőtt madárpókot hetente 1-2 alkalommal érdemes etetni, mindig akkora zsákmánnyal, ami nem nagyobb a pók potrohánál – a túl nagy vagy sok egyszerre bent hagyott rovar stresszelheti az állatot, sőt sérülést is okozhat neki.
Vedlés előtt és alatt a madárpók hetekig egyáltalán nem eszik – ez teljesen normális, ilyenkor NE tegyél be élő rovart, mert a tehetetlen, puha pókot a zsákmányállat is megsértheti. A vedlés jele általában a sötétedő, kopaszodó potroh és a mozgás lelassulása; ha a pók a hátára fordul, az a legtöbb esetben NEM haldoklás, hanem a vedlési pozíció.
Mennyire veszélyes a madárpók – harap vagy mérgez?
A legtöbb hobbiban tartott, újvilági (amerikai kontinensről származó) madárpók harapása leginkább egy méhcsípéshez hasonlítható: fájdalmas, bedagadhat, de egészséges felnőttnél ritkán okoz komolyabb problémát. Az óvilági (afrikai, ázsiai) fajok mérge viszont jóval erősebb hatású lehet – ezek nem kezdőknek valók, és allergiás vagy fokozottan érzékeny személyeknél bármelyik faj harapása után indokolt lehet orvoshoz fordulni.
Az újvilági fajok másik védekezési formája legalább annyira fontos: a potrohukról apró, horgas, csalánhatású szőrszálakat (urticating hair) tudnak a levegőbe rúgni, amik a bőrbe vagy szembe kerülve tartós viszketést, irritációt okoznak. Ezért kézbevétel vagy terráriumtisztítás után mindig moss kezet, és ne dörzsöld a szemed, amíg nem mostál kezet. Egzotikus, gerinctelen állatnál betegség vagy sérülés gyanúja esetén – pl. tartósan nem eszik, deformált vedlés, sérült végtag – egzotikus állatokban jártas állatorvos tud segíteni; ez a cikk nem helyettesíti a szakértői vizsgálatot.
Melyik madárpókfaj a legjobb választás kezdőknek?
A chilei rózsás madárpók (Grammostola rosea/porteri) és a brazil fekete madárpók (Grammostola pulchra) klasszikus kezdő fajok: lassú mozgásúak, nyugodt természetűek, ritkán harapnak, és jól tűrik a gondozási hibákat. A mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma hamorii) szintén népszerű, hosszú életű, kifejezetten békés faj, bár lassabban nő fel, mint a rosea.
Kerülendő kezdőknek a legtöbb fürge, defenzív óvilági faj (pl. indiai díszmadárpók/Poecilotheria fajok, afrikai fajok), mert gyorsak, nehezen kezelhetők, és erősebb hatású a méregük. Fontos tudni azt is: a nőstény madárpókok jóval tovább élnek, mint a hímek – sok fajnál a nőstény 15-25 évig is elélhet, míg a hím ivarérett kortól számítva gyakran csak 1-2 évig, ezért ha hosszú távú társat szeretnél, nőstény példányt érdemes venni.
Amit szerezz be, mielőtt hazahozod a madárpókot
- 20-30 literes, jól szellőző, biztonságosan zárható terrárium
- Kókuszrost vagy tőzegmentes aljzat, 5-10 cm vastagon
- Búvóhely (kéreg, félbevágott cserép)
- Sekély vízcsésze
- Hő- és páramérő a terráriumban
- Etetőcsipesz és élő rovar forrás (tücsök, dubia csótány) a faj méretéhez igazítva
Madárpók tartás – gyors alapadatok (talajlakó, kezdőknek ajánlott fajok)
| Szempont | Ajánlott érték |
|---|---|
| Terrárium mérete | 20-30 liter, alacsony (talajlakó fajnál a magasság kockázat) |
| Aljzat vastagsága | 5-10 cm, kókuszrost/tőzegmentes talaj |
| Hőmérséklet | 22-26°C, a legtöbb faj szobahőn is elvan |
| Páratartalom | Fajfüggő: 50-60% száraz élőhelyű fajoknál, 70-80% erdei fajoknál |
| Etetés gyakorisága | Fiatalnál heti 2-3x, felnőttnél heti 1-2x, vedléskor nulla |
| Várható élettartam | Nőstény 15-25+ év, hím jellemzően 1-2 év ivarérettség után |
| Legnagyobb kockázat | Esés/zuhanás sérülés, urticating szőr irritáció, stressz kézbevételkor |
A madárpók nem simogatós állat
A legtöbb madárpók számára a kézbevétel stressz, és sérülésveszéllyel is jár: egy váratlan ugrás vagy esés a terrárium széléről a törékeny potroh miatt akár halálos sérülést is okozhat a póknak. Ha mégis szükséges megfogni (pl. terráriumtisztításkor), alacsonyan, lassan és rövid ideig tedd, puha felület fölött. Harapás vagy urticating szőrrel való érintkezés után figyeld a bőrreakciót, allergiás tünetnél (erős duzzanat, légzési nehézség) azonnal fordulj orvoshoz.
Gyakori kérdések
Fáj-e a madárpók harapása, és veszélyes-e emberre?
A legtöbb hobbiban tartott, újvilági faj harapása egy méhcsípéshez hasonlítható: fájdalmas, bedagadhat, de egészséges felnőttnél ritkán okoz komolyabb problémát. Az óvilági (afrikai, ázsiai) fajok mérge erősebb hatású lehet, és allergiás vagy érzékeny személyeknél bármelyik faj harapása után indokolt lehet orvoshoz fordulni. Kezdőként ezért érdemes nyugodt természetű, újvilági fajjal kezdeni, és a harapás elkerülése érdekében minél kevesebbszer kézbe venni az állatot.
Miért nem eszik a madárpók heteken át?
A leggyakoribb ok a vedlés: a pók ilyenkor hetekig, néha egy-két hónapig sem eszik, ez teljesen normális folyamat, nem betegség jele. Erre utal a sötétedő, kopaszodó potroh és a lassabb mozgás. Vedlés közben és közvetlenül utána ne tegyél be élő rovart, mert a még puha páncélú, sérülékeny pókot a zsákmányállat is megsértheti – várj, amíg a póknak megkeményedik a páncélja, utána kezdd újra az etetést.
Melyik madárpókfaj a legjobb választás első állatnak?
A chilei rózsás madárpók (Grammostola rosea/porteri), a brazil fekete madárpók (Grammostola pulchra) és a mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma hamorii) a legnépszerűbb kezdő fajok: lassú mozgásúak, nyugodt természetűek, jól tűrik a kisebb gondozási hibákat, és ritkán harapnak. A fürge, defenzív óvilági fajokat (pl. indiai díszmadárpók) érdemes elkerülni, amíg nincs tapasztalatod, mert gyorsabbak, nehezebben kezelhetők, és erősebb hatású a méregük.