Főoldal › Gondozás › Botsáska tartása
Botsáska tartása kezdőknek – terrárium, etetés, vedlés
Frissítve:
A botsáska szinte teljesen néma, nem szaglik és napi pár perces gondozással is jól elvan – de a magasság és a friss növényi táplálék kérdésében nincs kompromisszum.
A botsáska (rovarrend: Phasmatodea) az egyik legkönnyebben tartható terráriumi rovar: nem harap, nem mérgez, keveset mozog, és a legtöbb faj beéri egy szerényebb, jól szellőző terráriummal. Ugyanakkor két dologban gyakori a kezdő hiba: túl alacsony terráriumot választanak (ez vedléskor életveszélyes), és nem gondoskodnak folyamatos, friss növényi táplálékról, amit a botsáska napi szinten fogyaszt. Ez az útmutató sorra veszi, milyen terrárium és növény kell, mit egyen, hogyan zajlik biztonságosan a vedlés, és melyik faj a legjobb választás elsőnek.
Milyen terrárium és milyen növény kell egy botsáskának?
A botsáska nem igényel nagy alapterületet, de a MAGASSÁG kritikus: a terrárium legyen legalább a felnőtt, kinyújtott testhossz 3-szorosa magas, mert a legtöbb faj fejjel lefelé lógva vedlik, és ehhez elég szabad tér kell felette és alatta. Üveg terrárium helyett a legtöbb tartó hálós (rovarháló-oldalú) vagy résekkel szellőző terráriumot használ, mert a botsáskák a párás, de állott levegőt rosszul viselik, a penészedő aljzat pedig gombás fertőzést okozhat (bővebben az alapokról a terrárium alapok kezdőknek cikkben olvashatsz).
Aljzatnak elég egy vékony réteg kókuszrost vagy talajkeverék, ami segít a párát fenntartani és felfogja a lehulló ürüléket/levélmaradékot; a berendezés lényege viszont az ÉLŐ vagy friss vágott növény, amin a botsáska mászik és táplálkozik (a növényválasztásról a terrárium növény és dekor cikk ad támpontot). Sok tartó egy vázába állított, vízbe helyezett ágköteget használ, hogy a levelek tovább frissek maradjanak – a vizet viszont úgy kell letakarni (pl. fóliával), hogy a botsáska ne tudjon belefulladni.
Mit egyen a botsáska, és milyen gyakran etesd?
A botsáska kizárólag növényevő, és fajtól függően szűk kör az elfogadott növénye: a hazánkban leggyakoribb kezdő faj, a vándorbot (Carausius morosus) szeder, borostyán vagy fagyal levelét eszi, a vietnami tüskés botsáska (Medauroidea extradentata) pedig szintén szeder- és tölgylevelet kedvel. FONTOS: mielőtt egy fajt hazahozol, előre nézz utána, pontosan milyen növényt fogad el, mert a rossz növény mellett a botsáska egyszerűen éhen marad.
A táplálékot NAPONTA kell frissíteni vagy legalább ellenőrizni – a fonnyadt, megbarnult levelet a legtöbb faj nem eszi meg –, és mindig legyen elérhető, mert a botsáska gyakran és apránként eszik, nem alkalmi nagy adagokban. Fontos, hogy a levágott ágakat/leveleket ne permetezett, forgalmas út menti vagy vegyszerezett kertből szedd, mert a maradék permetszer a botsáskára mérgező lehet.
Miért veszélyes az alacsony terrárium – hogyan zajlik a vedlés?
A botsáska növekedéséhez ismétlődő vedlésre van szükség: a régi külső vázat felhasítja, és fejjel lefelé lógva, gravitáció segítségével húzza ki magát az új, még puha testtel. Ha a terrárium túl alacsony, vagy nincs elég szabad tér a lógáshoz, a botsáska vedlés közben leeshet vagy beszorulhat a régi vázba, ami végtagvesztéshez vagy halálhoz vezethet – ez a leggyakoribb kezdői hiba oka a botsáska-tartásban.
Vedlés előtt a botsáska jellemzően kevesebbet eszik és mozog, a színe tompulhat; ilyenkor NE zavard, ne vedd kézbe, és ne piszkáld a terráriumot. A frissen vedlett állat teste néhány óráig puha, világos színű – ilyenkor a legsérülékenyebb, hagyd magára, amíg meg nem keményedik a páncélja.
Melyik botsáskafaj a legjobb választás kezdőknek?
A vándorbot (Carausius morosus) a klasszikus kezdő faj: könnyen tartható, tápláléka (szeder, borostyán, fagyal) sok kertben elérhető, és rendkívül tűri a gondozási hibákat. A vietnami tüskés botsáska (Medauroidea extradentata) szintén kezdőbarát, valamivel látványosabb (tüskés testfelszín), és ugyanúgy szeder-/tölgylevélen él meg.
A perui fekete botsáska (Peruphasma schultei) látványos, fekete-piros színű, de VESZÉLYESEBB kezdőknek: veszélyeztetve egy irritáló, szemre és bőrre ártalmas folyadékot tud a támadóra spriccelni, ezért kézbevétele fokozott óvatosságot igényel. A legtöbb hobbiban tartott faj emberre teljesen ártalmatlan, nem harap és nem mérgez, ezért gyerekek felügyelet melletti bemutató-állatnak is alkalmas.
Amit szerezz be, mielőtt hazahozod a botsáskát
- Jól szellőző, hálós vagy résekkel ellátott terrárium, a testhossz 3x-osánál magasabb
- Vékony kókuszrost vagy talajkeverék aljzat
- Folyamatosan elérhető, faj-specifikus friss növény (pl. szeder, fagyal, borostyán ága)
- Permetező flakon a páratartalom fenntartásához
- Vázás vagy vízzel telt, letakart edény a vágott ágaknak
- Hő- és páramérő a terráriumban
Botsáska tartás – gyors alapadatok (kezdőknek ajánlott fajok)
| Szempont | Ajánlott érték |
|---|---|
| Terrárium magassága | legalább a testhossz 3-szorosa (biztonságos vedléshez) |
| Aljzat | vékony kókuszrost/talajkeverék, párafenntartáshoz |
| Hőmérséklet | 18-25°C, a legtöbb faj szobahőn is elvan |
| Páratartalom | fajfüggő, jellemzően közepes-magas, napi permetezéssel |
| Táplálék | faj-specifikus friss levél (pl. szeder, fagyal, borostyán), NAPONTA frissítve |
| Szaporodás | sok faj ivartalanul (partenogenetikusan) is termel petéket |
| Várható élettartam | jellemzően 6-18 hónap fajtól függően, sok faj éves életciklusú |
| Legnagyobb kockázat | alacsony terrárium miatti vedlési sérülés, kiszáradt/hiányzó táplálék |
A vedlés a legkritikusabb, legveszélyesebb időszak
Ha a terrárium túl alacsony, vagy vedléskor megzavarod az állatot, a botsáska leeshet vagy beszorulhat a régi vázba – ez a leggyakoribb halálok kezdő tartóknál. Adj bőven szabad, függőleges teret a terrárium tetején, és vedlés idején (tompább szín, kevesebb mozgás/étvágy) ne nyúlj hozzá. Egyes fajok (pl. perui fekete botsáska) irritáló folyadékot spriccelhetnek védekezésül – ilyen fajnál kézbevétel után mindig moss kezet, és kerüld a szemedhez érést.
Gyakori kérdések
Fáj-e vagy veszélyes-e a botsáska harapása vagy érintése?
A legtöbb hobbiban tartott botsáskafaj emberre teljesen ártalmatlan: nem harap, nem mérgez, és a legtöbb faj nem is próbál védekezni, ha kézbe veszed. Kivétel néhány faj, például a perui fekete botsáska, amely veszélyeztetve egy irritáló folyadékot tud a támadóra spriccelni, ami szembe kerülve kellemetlen lehet – ezért ilyen fajnál kézbevétel után mindig moss kezet, és ne érj a szemedhez, amíg nem mostál kezet.
Miért nincs szükség hímre a botsáska szaporodásához?
Sok tartott botsáskafaj, köztük a vándorbot is, képes partenogenezisre: a nőstény hím nélkül is termékeny petéket rak, amikből genetikailag szinte azonos utódok kelnek ki. Ez azt jelenti, hogy egyetlen nőstény botsáskából is szaporodó állomány alakulhat ki, ha a peték kikelési feltételei (megfelelő hőmérséklet, pára) adottak – ezért ha nem szeretnél túlszaporodást, érdemes rendszeresen eltávolítani a terrárium aljára hulló petéket.
Meddig él egy botsáska, és mennyit vedlik?
A legtöbb hobbiban tartott faj életciklusa jellemzően 6-18 hónap, sok faj gyakorlatilag éves életciklusú: petéből kel, több vedlésen át (fajtól függően 5-8 alkalommal) éri el a felnőttkort, majd szaporodás után az idősebb egyedek elpusztulnak. A vedlés minden alkalommal kockázatos időszak: ekkor kell a legtöbb szabad, függőleges tér és a legkevesebb zavarás, hogy az állat biztonságosan ki tudjon bújni a régi vázból.