Főoldal › Gondozás › Imádkozó sáska tartása
Imádkozó sáska tartása kezdőknek – terrárium, etetés, kannibalizmus
Frissítve:
Az imádkozó sáska csendes, látványos ragadozó, ami napi pár perces gondozással is jól elvan – de a testvéreit megeszi, ha együtt tartod őket.
Az imádkozó sáska (rovarrend: Mantodea) az egyik legizgalmasabb terráriumi rovar: kifejezetten ragadozó, élénken figyeli a mozgást, és sokan pont ezért a viselkedéséért szeretik. Fontos különbség a hozzá gyakran hasonlított botsáskához képest, hogy húsevő, tehát élő rovarral kell etetni, nem növénnyel. A másik gyakori kezdői hiba, hogy több fiatal sáskát tesznek egy terráriumba – ők viszont egymást is meg tudják enni, ezért egyeseket a kikeléstől kezdve külön kell választani. Ez az útmutató sorra veszi, milyen terrárium kell, mit egyen, miért kell szétválasztani az utódokat, és melyik faj a legjobb választás elsőnek.
Milyen terrárium kell egy imádkozó sáskának?
Az imádkozó sáska terráriumánál – hasonlóan a botsáskához – a MAGASSÁG a kritikus szempont: a terrárium legyen legalább a felnőtt állat testhosszának 3-szorosa magas, mert a legtöbb faj fejjel lefelé lógva, gravitáció segítségével vedlik le a régi külső vázát (a berendezés alapjairól a terrárium alapok kezdőknek cikkben is olvashatsz). Jól szellőző, hálós oldalú vagy résekkel ellátott terrárium a legjobb választás, mert az állott, párás levegő gombásodáshoz és a sáska számára veszélyes fertőzésekhez vezethet.
Berendezésnek elég néhány ág vagy műnövény, amin a sáska kapaszkodhat és vedléskor lóghat, plusz egy vékony réteg kókuszrost vagy talajkeverék az aljzaton a pára fenntartásához. Fontos, hogy legyen elég szabad, függőleges tér a terrárium felső részén – ha a sáska vedlés közben nekiütközik valaminek vagy nincs elég helye lógni, könnyen deformálódhat vagy leeshet.
Mit egyen az imádkozó sáska, és miért nem növényevő?
Az imádkozó sáska – szemben a gyakran vele együtt emlegetett botsáskával, ami kizárólag növényevő – tisztán RAGADOZÓ: kizárólag élő, mozgó zsákmányt fogad el, növényt nem eszik. A frissen kelt, apró nimfák gyümölcslegyet (Drosophila) kapnak, ahogy nőnek, áttérhetnek nagyobb zsákmányra: házilégyre, kisebb tücsökre, később (a fajtól és mérettől függően) nagyobb tücsökre vagy csótányra.
A zsákmány mérete mindig igazodjon a sáska méretéhez: túl nagy, erős rovar sérülést okozhat neki, mielőtt le tudná győzni. Fiatal, növekvő nimfát sűrűbben, akár naponta vagy másnaponta, felnőtt sáskát heti 2-3 alkalommal érdemes etetni – a pontos gyakoriságot mindig az adott faj és méret határozza meg. Vedlés előtt és alatt a sáska jellemzően nem eszik, ilyenkor ne tegyél be élő rovart, mert a még puha testű, tehetetlen sáskát a zsákmányállat is megsértheti.
Miért kell külön tartani az imádkozó sáska utódait?
Az imádkozó sáska erősen KANNIBÁL: egy nőstény egyetlen tojáscsomóból (ootheca) akár több tucat vagy száz nimfa is kikelhet egyszerre, és ha ezeket egy terráriumban hagyod, hamar egymást kezdik el vadászni – főleg akkor, ha nincs elég zsákmány vagy hely. Ezért a kikelést követően a nimfákat minél előbb, egyesével külön kis edénybe vagy terráriumba kell szétválasztani; ez a leggyakoribb kezdői hiba, ami miatt egy egész fészekalj hamar megfogyatkozik.
Kivétel a párzási időszak, amikor a hím és a nőstény ideiglenesen egy térbe kerül – de ezt is óvatosan, jóllakatott állatokkal és felügyelettel érdemes csinálni, mert a nőstény a hímet is megeheti párzás közben vagy után. Kezdőként a legegyszerűbb, ha egyetlen, már felnőtt vagy majdnem felnőtt egyedet szerzel be, és nem vállalkozol rögtön a szaporításra.
Melyik imádkozó sáska faj a legjobb választás kezdőknek?
Az európai imádkozó sáska (Mantis religiosa) Magyarországon is honos, könnyen tartható, jól tűri a hazai szobahőmérsékletet, és nem igényel különleges párát. A kínai imádkozó sáska (Tenodera sinensis) szintén kifejezetten kezdőbarát: nagy testű, látványos, és sokat tűr a gondozási hibákból.
A kísértet sáska (Phyllocrania paradoxa) kisebb termetű, de szintén jó választás elsőnek: viszonylag igénytelen, ugyanakkor különleges, levélszerű testfelépítése miatt sokan kifejezetten emiatt választják. Az orchidea sáska (Hymenopus coreatus) gyönyörű, rózsaszín-fehér, de magasabb és stabilabb páratartalmat, pontosabb hőmérsékletet igényel, ezért inkább a második fajnak ajánlott, ha már van tapasztalatod.
Amit szerezz be, mielőtt hazahozod az imádkozó sáskát
- Jól szellőző, hálós vagy résekkel ellátott terrárium, a testhossz 3x-osánál magasabb
- Vékony kókuszrost vagy talajkeverék aljzat
- Néhány ág vagy műnövény kapaszkodónak és vedléshez
- Permetező flakon a páratartalom fenntartásához
- Élő rovar forrás a sáska méretéhez igazítva (gyümölcslégy nimfának, tücsök/légy felnőttnek)
- Több nimfánál: ugyanannyi külön edény/terrárium, amennyi sáskát tartasz
Imádkozó sáska tartás – gyors alapadatok (kezdőknek ajánlott fajok)
| Szempont | Ajánlott érték |
|---|---|
| Terrárium magassága | legalább a testhossz 3-szorosa (biztonságos vedléshez) |
| Aljzat | vékony kókuszrost/talajkeverék, párafenntartáshoz |
| Hőmérséklet | 20-28°C, fajtól függően, a hazai fajok szobahőn is elvannak |
| Páratartalom | fajfüggő, közepes-magas, napi permetezéssel |
| Táplálék | kizárólag élő rovar (gyümölcslégy, légy, tücsök) – NEM növényevő |
| Tartás | egyedenként külön terrárium, kikelt nimfákat azonnal szétválasztani |
| Várható élettartam | jellemzően 6-12 hónap, a legtöbb faj éves életciklusú |
| Legnagyobb kockázat | vedlési sérülés alacsony terráriumban, kannibalizmus együtt tartva |
Kannibalizmus és a vedlés – a két legveszélyesebb pont
A kikelt nimfákat minél hamarabb válaszd szét: egy terráriumban tartva az imádkozó sáska megeszi a testvéreit, és néhány nap alatt egy nagy fészekaljból is csak néhány egyed maradhat. A másik kritikus időszak a vedlés: adj bőven szabad, függőleges teret a terrárium tetején, és vedlés idején (tompább szín, kevesebb mozgás/étvágy) ne zavard, ne vedd kézbe az állatot. Az imádkozó sáska embert nem mérgez és a legtöbb faj nem is tud érdemben harapni, de az erős fogóläbaival (raptoriális lábpár) csippenthet, ha megijed vagy szorosan tartod.
Gyakori kérdések
Fáj-e vagy veszélyes-e az imádkozó sáska harapása vagy csípése?
Az imádkozó sáska embert nem mérgez, és a legtöbb faj rágószervei túl kicsik ahhoz, hogy érdemben megharapják a bőrt. Az erős, tüskés fogólábaival (raptoriális lábpár) viszont csippenthet, ha ijedtében védekezik vagy szorosan fogod – ez kellemetlen lehet, de egészséges felnőttnél nem veszélyes. Épp ezért érdemes kerülni a felesleges kézbevételt, és ha mégis megfogod, lassan, alulról közelítve tedd.
Miért kell külön terráriumba tenni a kikelt fiatal sáskákat?
Az imádkozó sáska erősen kannibál: egy tojáscsomóból (ootheca) egyszerre kikelő nimfák, ha egy térben maradnak, hamar vadászni kezdik egymást, főleg ha kevés a zsákmány vagy szűkös a hely. Egy nagy fészekaljból emiatt néhány nap alatt csak néhány egyed maradhat életben, ha nem választod szét őket. A biztonságos megoldás, hogy minden nimfát külön kis edénybe vagy terráriumba teszel, és csak párzáskor engeded ideiglenesen össze a felnőtt hímet és nőstényt, felügyelet mellett.
Miben más az imádkozó sáska etetése, mint a botsáskáé?
A botsáska kizárólag növényevő, friss levelet (pl. szeder, fagyal) eszik, az imádkozó sáska viszont tisztán ragadozó, és csak élő, mozgó rovart fogad el – növényt egyáltalán nem eszik. A frissen kelt nimfák gyümölcslegyet kapnak, a nagyobb egyedek házilegyet, tücsköt, esetleg kisebb csótányt, mindig a sáska méretéhez igazítva. Vedlés előtt és alatt egyik faj sem eszik, ilyenkor egyiknél sem szabad zsákmányt/táplálékot a terráriumban hagyni.